Budapest
¿Qué comes cuando los recursos son limitados?
Este proyecto se centra en el futuro de la alimentación. Nos hace pensar en el sistema alimentario actual a través de las narrativas futuras de artistas plásticos, diseñadores de alimentos, filósofos e investigadores.
Por un lado, comer es una actividad diaria y personal y por el otro, es una política que influye en los procesos globales.
Los trabajos e investigaciones presentados en MENU imaginaire abordan los problemas ambientales que han surgido como resultado de nuestro estilo de vida y hábitos de consumo desde el aspecto de la alimentación. Las ideas de los participantes son muy diversas: hay proyectos optimistas, otros radicalmente pesimistas, algunos proyectos reinterpretan tradiciones y otros aprovechan el potencial de las nuevas tecnologías o cuestionan la ética que conllevan.
Para la mayoría de nosotros, comer es la forma más íntima de conectarnos con el medio ambiente, comer puede también considerarse como un acto de ingerir un paisaje. Los proyectos futurológicos especulativos presentados en el contexto de la exposición desafían la idea de que los seres humanos pueden de alguna manera estar separados del medio ambiente o de la «naturaleza», independientemente de si viven en un entorno rural o urbano. Las obras expuestas hacen especial hincapié en la visualización de los procesos globales que son difíciles de comprender poniendo atención en la experiencia cotidiana y visceral de comer.
En su investigación, Gerard Ortín Castellví se centra en los siguientes aspectos:
Producción: Automatización en invernaderos y tecnologías de imagen en agrologística.
Distribución: Cocinas oscuras, Data Gaze y circulación de alimentos dentro de la economía de plataforma.
Consumo: percepción y representación de los alimentos, la agricultura celular y los alimentos del futuro.
Gerard examina, a través de su práctica artística y cinematográfica, el papel de la producción de imágenes en el sector de la alimentación, generando un contra-imaginario que revela las opacas infraestructuras y mecanismos sistémicos que lo constituyen. Su doctorado se basa en la práctica, investigando el surgimiento de nuevos regímenes alimentarios corporativos y sus enredos con los regímenes visuales y «escópicos».
Mit eszel, amikor a forrásaid korlátozottak? A projekt a jövő élelmezésének témáját boncolgatja. Elgondolkoztat bennünket a jelen élelmezési rendszerről, a jövő képzőmüvészeinek, étel-designereinek, filozófusainak és kutatóinak narratíváin keresztül.
Egyrészről, az evés mindennapi és személyes tevékenység, másrészről viszont a kapcsolódó politika globális folyamatokat befolyásol. A MENU Imaginaire-ben bemutatott munkák és kutatások táplálkozási szempontból foglalkoznak azokkal a környezeti problémákkal, amelyek életstílusunk és fogyasztási szokásaink eredményeként keletkeztek. A résztvevők ötletei rendkívül sokfélék: vannak optimista projektek, mások ezzel szemben radikálisan pesszimisták, egyes projektek hagyományok újraértelmezésével, mások az új technológiák potenciáljának kihasználásával dolgoznak, vagy éppenséggel megkérdőjelezik az ezzel kapcsolatos etikai felvetéseket.
Legtöbbünk számára az evés a környezetünkkel való kapcsolódás legintimebb formája: olyan, mintha a tájjal táplálkoznánk. A futurisztikus, spekulatív projektek a kiállítás kontextusában azzal az ötlettel foglalkoznak, hogy mi lenne, ha az embereket valahogyan elválasztanánk a környezettől, vagy a «természettől», függetlenül attól, hogy vidéki vagy városi életet élnek-e. A kiállított munkák különösképpen azt hangsúlyozzák, hogyan lehet a nehezen érthető globális folyamatokat vizuálisan megjeleníteni az evés zsigeri, mindennapi tapasztalatára figyelve.
Termelés: Automatizáció melegházakban és képi technológiák az agrologisztikában.
Elosztás: Dark kitchen-ek, Data Gaze és az élelmiszerek forgalma a gazdasági platformokon.
Fogyasztás: Az élelmiszerek, ahogyan észleljük és megjelenítjük azokat, a sejtszintű mezőgazdaság és a jövő élelmiszerei.
Művészi és filmes gyakorlatomban azt vizsgálom, hogy milyen szerepet játszanak az élelmiszeriparban a képek, így létrehozva egy anti-képgyűjteményt, mely felszínre hozza azokat a homályos infrastruktúrákat és rendszerszintű mechanizmusokat, melyek alkotják. Ez a gyakorlaton alapuló doktori értekezés azt vizsgálja, hogyan jelennek meg új, korporatív táplálkozási formák és ezek hogyan fonódnak össze a vizuális és «szkópikus» táplálkozással.
